14. fejezet II. rész

Sziasztok,

Mielőtt elolvasnátok a részt, előre le kell szögeznem két dolgot. Az egyik, hogy eddig még soha nem írtam hasonló témájú részt, szóval, ha kezdetlegesnek találnátok, annak ez az oka... másrészt pedig, ez a rész erősen (minimum) +16 karikás, úgyhogy aki nincs felkészülve ilyenekre, az ne olvassa el.
Szeretnék mindenkit megkérni, aki eddig még nem írt nekem kommentárt, hogy most tegye meg... őszintén szólva félek, hogy mit szóltok a mostani részhez, és jól jönne némi megnyugtatás, vagy építő kritika. :) Köszönöm!

Az ajánlott zene: Viva Voce - Believer

Hát, akkor jó olvasást,

Kata

14. fejezet II. rész - Az önkívület határán

Ahogy ott álltam vele szemben, minden eltűnt körülöttem. A látóteremet csak az ő arca töltötte ki. Nem érzékeltem a felgyorsuló légzésemet, ahogy az arcom egy másodperc alatt kipirul, és azt sem, hogy a szám kiszárad az izgalomtól. De ez nem az a fajta külvilág-kizárás volt, ami a filmekben oly sokszor előfordul. Nem volt romantikus, nem burkolózott minden rózsaszín ködfelhőbe… egyszerűen csak akartam őt. Nem érdekelt, hogy ki ő, hogy mit akar tőlem, és hogy az életem talán csak perceken múlik… teljesen betöltötte az agyamat a vágy vörös köde, erősebben, mint eddig valaha, akárkivel. Irracionális volt, de üdítő, ahogy az ereimen átszáguldott az adrenalin. Teljesen kizártam a józanságot, és megfontolás nélkül az ajkaira nyomtam a sajátomat.
Damon habozás nélkül visszacsókolt. Vad volt, de mégis óvatos, talán nem akart újra megsebesíteni, és hagyni, hogy eluralkodjon rajta a vámpír énje. De ebben a pillanatban azt sem bántam volna, ha belém harap, csak érezzem őt.
Ám Damon ebben a pillanatban eltolt magától, és zihálva lehajtotta a fejét. Egy pillanatra feloszlott a köd, de ahogy megláttam ütemesen emelkedő mellkasát, újra elborított.
- Mit… művelsz? – kérdezte akadozva, és felnézett rám.
- Nem tudom. Nem is akarom tudni. De akarom… most – sóhajtottam, és ahogy kimondtam, éreztem, ahogy az alhasamat elönti a jóleső forróság.
Damon egy másodperc törtrészéig nem reagált a szavaimra. De ahogy belefúrta a tekintetét az enyémbe, valami olyat láthatott benne, ami meggyőzte őt arról, hogy nem őrültem meg, és egy gyors mozdulattal újra megcsókolt. A lelassuló szívverésem egyből reagált, és megsokszorozódott az érintésére. Damon a kezével szorosan átfogott, majd a talaj újra eltűnt a lábam alól, és megint a falnak csapódtam. Damon mindeközben nem vált el az ajkaimtól, és minden óvatosságot félretéve csókolt tovább. Elengedte a karomat, és a fenekem alá benyúlva a falhoz préselt. Szorosan átkulcsoltam a dereka körül a lábam, és egy pillanatra ismerőssé vált a helyzet. A sikátorban voltunk, Damon ugyanígy felkapott, és a falnak szorított… éreztem az akkori csókjainak az intenzitását. A két helyzet azonban összehasonlíthatatlan volt. Akkor még nem tudtam, mi ő, és az értelmes gondolatokra is képes voltam. Csak most éreztem meg a két csók közötti különbséget: akkor is kívánt, de most, hogy félretett minden óvatosságot, sokkal hevesebb volt, igazán akart.

A belőlünk kiszakadó hangos sóhajokhoz egy hangos reccsenés is társult, ahogy Damon az oldalvarrásnál felszakította a pólómat. Kapkodó mozdulatokkal igyekeztem kigombolni az ingét, de a koncentrációmat eléggé megbolygatta, ahogy Damon a kulcscsontom vonalát kezdte el csókolgatni, így inkább a hajába markolva húztam még közelebb a fejét. Egy pillanattal később Damon már félmeztelenül simult hozzám, és csak az anyag puha suhogását hallottam, ahogy a földre esik. Ahogy hideg felsőteste hozzám ért, végigfutott rajtam a borzongás. Szorosan átöleltem őt, és a körmömet a hátába mélyesztve végigszántottam rajta.
A következő pillanatban már az ágyon feküdtem. Damon fölöttem támaszkodott, és olyan tekintettel nézett rám, amitől úgy éreztem, menten meggyulladok. Kék szeme szinte izzott, ahogy a tekintete lejjebb vándorolt. Egy pillanat erejéig elmosolyodott, majd benyúlva a hátam alá kipattintotta a melltartóm kapcsát. Tudtam, hogy ez az a pillanat, ahonnan már nincs megállás, de nekem eszemben sem volt visszakozni. A számat apró nyögés hagyta el, ahogy Damon a melleim vonalát követve végigcsókolt minden egyes apró négyzetcentimétert. Lenyúltam, hogy kicsatoljam az övét – és most senki nem fogta le a kezemet, hogy megakadályozzon. Damon egy másodperc alatt felpattant, és lerúgta magáról a nadrágját, de mielőtt még felfoghattam volna, hogy a testünk nem ér össze, már újra rajtam feküdt, és ott folytatta, ahol abbahagyta. A farmerom gombját fél kézzel kibontva kezdte lehúzni rólam a nadrágot. Lassú mozdulatokkal szabadított meg a nem kívánt ruhadarabomtól, de minden egyes pillanat egy kisebb halált okozott, ahogy az ajkai végigcsókolták a szabaddá vált combomat. A takaróba markolva próbáltam kontrollálni magam, de még mielőtt teljesen elveszhettem volna a lélekjelenlétem, Damon újra az ajkaimat csókolta. Immár szabad lábaimmal újra átkulcsoltam a derekát, és a csípőmet hozzányomtam az öléhez. A bokszere ellenére is határozottan érezni lehetett, mire vágyik…
Ahogy szorosan hozzám simult a férfiassága, felnyögtem. Az érzés semmihez sem volt hasonlítható, pedig nem ez az első eset, hogy ilyen helyzetben voltam, bár kétség kívül csak idáig mérföldekkel lekörözött minden srácot, akikkel eddig közelebbi kapcsolatba kerültem.
Damon újra a nyakamat kezdte el csókolgatni. Minden érzékem csak egy dolgot akart, de Damon – talán, hogy kínozzon – őrjítő lassúsággal simított végig a combom belső felén. Érintése lágy volt, de a testem görcsbe rándult tőle. A hátam enyhe ívbe hajlott, és a torkomból kiszakadó nyögést sem tudtam visszafojtani. Damon elégedetten felmordult a hangom hallatán, és a következő pillanatban gyengéden beleharapott a vállamba. A körmöm belemélyedt a hátába, ahogy megéreztem a fájdalmat, de ettől csak még jobban elveszítettem a fejemet. Apró kortyokban kezdte el inni a véremet, lágy csókokkal megtoldva a mozdulatot. A világ elmosódott előttem, de élveztem: mintha egy másik dimenzióba kerültem volna. De még mielőtt teljesen magába szippantott volna a sötétség, Damon felemelte a fejét, és megnyalta még mindig véres ajkait.
- Annyira édes… - lehelte a nyakamba, és egyetlen, határozott mozdulattal elszakította a bugyim pántját. Reszketni kezdtem, ahogy a keze végigcirógatta a medencém vonalát, és átöleltem őt. Észre sem vettem, amikor lekerült róla a zavaró bokszer… a következő, amit éreztem, ahogy teljes egészében nekem feszül az alteste, és már semmi sem választ el minket attól, amire a legjobban vágytam.
Damon megragadta a kezeimet, és az ágyra feszítette. A bőröm minden négyzetcentimétere bizsergett, a harapása nyomán égni kezdett a seb, de fájdalmat nem éreztem: minden érzésem egy dologgá olvadt össze: őrült vággyá. A számat hangos sóhaj hagyta el, és Damonra néztem.
- Kérlek… - suttogtam tehetetlenül, és a lábaimmal újra átkulcsoltam a derekát.
Damon elmosolyodott, és egy határozott mozdulattal belém hatolt.

A fülemben hangosan dobolt a vér, ennek ritmusára mozgattam a csípőmet. Már nem is akartam visszafojtani a belőlem kiszakadó hangokat, és a kezem ökölbe szorult, ahogy Damon egyre nagyobbakat lökött. Halkan zihált, az arcán csak a színtiszta élvezetet láttam. Az ajkai még mindig vöröslöttek a véremtől, és én egy hirtelen ötlettől felbuzdulva végignyaltam rajtuk. Egyetlen, véget nem érő csókká olvadt a szánk, de még így is éreztem, ahogy Damon elmosolyodik, amikor a lábaimmal még erősebben szorítottam őt magamhoz. A kezeimnél fogva megragadott, és felrántott az ágyról, nem hagyva abba a mozgást. Maga fölé fordított, és a csípőmbe markolva húzott még mélyebben magára. A hajam az arcomba hullott, ahogy ráhajoltam a mellkasára, és újra megcsókoltam őt. Az ájulás környékezett, ahogy Damon gyorsított a tempón. A karjaiba rogytam, és hagytam, hogy ő irányítson tovább. Szorosan fogott, és az ajkait a sebre illesztve újra szívni kezdte a véremet. A kép megint kezdett összemosódni előttem, és a fejemet Damon vállába fúrva lehunytam a szemeimet. Éreztem, ahogy egyre közelebb kerülök a mindent elsöprő végpontig. A szívem gyorsabban vert, mint valaha, és a testem görcsös ívbe feszült, ahogy átléptem azt a bizonyos, a külvilágot megszüntető határt. Hangos sikoly hagyta el a számat ebben a pillanatban, és muszáj volt Damon kezeire támaszkodnom, ha nem akartam, hogy az önkívület magába rántson. Damon elszakadt a vállamtól, és megkeresve bódult tekintetemet, rám nézett. Az arca megfeszült, ahogy egy utolsó, mély lökéssel elélvezett.

Erőtlenül rogytam Damon mellkasára. Csukott szemmel hallgattam, ahogy a szívem egyre lassabb ütemben ver. Damon légzése az enyémmel együtt lassult hangos lihegésből halk szuszogássá. A kezei lágyan simítottak végig a hajamon, egészen a gerincem tövéig. Jól esett az érintése… fél karral átkaroltam őt, majd egy apró csókot nyomtam a nyakába.
- Mmm… teljesen megőrjítesz, ugye tudod? – suttogta a fülembe. A gyomrom egy ideges bukfencet vetett a szavai hallatán, és végigsimítottam a mellkasán.
Percek óta feküdtünk némán. Libabőrös lettem, ahogy a testem hűlni kezdett. Damon észrevette, ahogy megborzongok a hidegtől, és fél kézzel átdobta rajtunk az időközben földre csúszott takarómat.
Az álmosság kezdett egyre jobban eluralkodni rajtam. Minden nyugodt volt körülöttem, Damon továbbra is lágyan simogatta a hátam, és már a hideg sem akadályozhatott meg abban, hogy a szemeim erőtlenül lecsukódjanak, és belépjek az álmok világába.