Nagyon sajnálom, hogy már több, mint két hete nem hoztam új részt. Valahogy kiestem a ritmusból (de nem az ihlet veszett el, csak az egész... átalakult). Tervezgettem, hogy majd holnap, és holnap... és amikor eljött volna, újra teljesen megkavarodott az életem. A nagymamám szombat reggel elhunyt. Nagyon közel állt hozzám.
Ez a bejegyzés EGYÁLTALÁN nem a blog végét jelenti, MINDENKÉPP be fogom fejezni. Csak az a kérdés, hogy mikor. Nem tervezem hónapokig húzni, de meg kell várnom, míg a gondolataim visszatérnek a normális mederbe. Remélhetőleg ez minél hamarabb eljön.
Köszönöm a megértéseteket,
Kata
