1, Mi, vagy ki vett rá arra hogy megalapítsd a blogod?
- Még mindig tisztán emlékszem a pillanatra, amikor megfogalmazódott bennem a történetem magva. Beteg voltam pont egy éve, és halálra untam magam. Egy barátnőm unszolására elkezdtem nézni a The Vampire Diaries c. sorozatot, eleinte nem túl nagy lelkesedéssel, hiszen a vámpírokat nekem a Twilight Saga jelentette. Végül kis megszakításokkal teli tizenöt óra után keltem fel a gép elől, TVD lázban égve. Kerestem a második évadot, de sehol sem találtam… ezután tudtam meg, hogy még nincs is kész, és az első évadot is befejezték, szóval következőnek csak szeptemberben láthatom. A hatalmas hiányérzet vett rá, hogy én is belekezdjek egy történetbe, és azóta sem bántam meg, sőt imádom, jelenleg ez jelenti nekem a legtöbbet.
- Saját magam, leginkább. Természetesen az olvasóim is nagyban hozzájárulnak a lelkesedésükkel és szeretetükkel, mégis leginkább magam miatt csinálom. Talán önzőség, de az a pillanat, amikor meglátom, hogy mennyien nyomtak rá a „Tetszik” gombra, vagy hányan írtak kommentárt, leírhatatlan.
- Tizenkét éves koromban is írtam már több-kevesebb sikerrel, meg sem fordult a fejemben, hogy bármi másba belekezdhetnék ezen kívül.
- Teljesen átadom magam a történetnek, nem jut eszembe más rajta kívül.
5,Volt már ihlethiányod, és ha igen, mit tettél?
- Egyszer előfordult, és akkor nagyon kétségbeestem. Mivel az életemben fontos szerepet játszik a rajongás is (a mostani esetben Ian Somerhalder áll a lista élén), amikor „beleszerettem” egy másik színészbe, azonnal új történet kezdett íródni a fejemben, a mostanitól teljesen eltérően. Másrészt éppen akkor jó nagy gödröt ástam magamnak, és semmi sem jutott eszembe, amivel kikászálódhattam volna onnan a történet szempontjából. Végül lassan, de biztosan a másik színész iránti rajongásom elmúlt, és újra Ian került a főszerepbe, és máris ment minden, mint a karikacsapás.
6, Mi a célod az oldaladdal kapcsolatban?
- A saját magam, és mások szórakoztatása.
7, Hogy fogadod a negatív kritikákat?
- Igazi, negatív kritikát még nem kaptam. Többször volt már, hogy valakik rányomtak az „Unalmas volt – nem tetszett” gombra, vagy a kirakott szavazásnál olyanra szavaztak, ami ellenem szólt, nem esett rosszul. Próbáltam előnyt keríteni belőle, bár biztos többet segítene, ha azok, akiknek valami nem tetszik, leírnák.
8, Hogyan kommunikálsz az olvasóiddal?
- Még az oldal alakulása elején kiraktam egy chatet. Ott beszélgetek velük, tájékoztatom őket a következő rész alakulásáról. Szánom-bánom, de a kommentekre nem válaszolok. Sokáig gondolkodtam rajta, hogy kéne egy kommentfelelgetős részleget is létrehoznom, de aztán rájöttem, hogy felesleges. Ha kérdeznek, az pont a történet lényegét firtatja, azt meg ésszerűen nem lőhetem le idő előtt. De mindig megköszönöm a véleményüket.
9, Át tudsz szellemülni egy-egy szereplővé, mikor írsz róluk?
- Teljesen. Bár a főszereplőm teljesen elüt az én jellememtől, mégis belőlem fakad. Olyankor látom magam előtt a szituációt, hallom a párbeszédeket, én is érzem azt, amit ők, legyen akár férfi, akár nő, gonosz vagy jó.
10, Milyen tapasztalatokat szereztél eddig?
- Megtanultam a blogolás helyesírásának alapszabályait. Sokáig nem tudtam, hogyan kell párbeszédet írni, de aztán sok-sok bétáztatás után eltanultam. A Photoshop kezelése is könnyebben megy, mióta magamnak csinálom a fejlécet, és nem mellesleg kitartást is szereztem. A régebbi történeteim alig érték meg a tíz fejezetet, aztán elillant az ihlet, most pedig a negyvenedik résznél tartok, és még mindig vannak ötleteim. Nagyon sokat köszönhetek az olvasóknak, és a fantáziámnak is. J
***
Ez pedig az első fordulóra készített művem (a feladat az volt, hogy csinálj egy díjat).
Szép lett a díj! És szinte ugyanilyen indokaim voltak nekem is az íráshoz látásnál. Na ez szép magyar mondat lett.Lehet tényleg hanyagolnom kéne mára ezt az írást.:D
VálaszTörlés