35. rész

Sziasztok,

Sikerült ma éjjel befejeznem a részt. Bár nem lett a leghosszabb, szerintem nem fogjátok bánni, kell majd egy kis idő a feldolgozásához. Remélem, tetsze

ni fog!

Jó olvasást: Kata

PS.: ezúttal nem tudom belinkelni a zenéket a youtube-ról - kaptam egy laptopot, és szegényke azonnal szörnyethal a youtube láttán. Persze meg lesz javíttatva, de most ez van egyelőre :/. Továbbá elnézést a szövegbeli elcsúszásokért, de a blogspot valamiért nem hajlandó úgy formázni a szöveget, ahogy én akarom... igyekszem ezt is orvosolni. :)

35. rész - Csábítás

(Bat for Lashes - Sleep alone)

Számra szorított kézzel próbáltam tompítani éles, hisztérikusan csengő sikolyaimat, de szinte alig hallottam belőle valamit: egyedül Mason ordításai, és végül egy tompa reccsenés visszhangzott bennem. Nem tudtam levenni a szemem Damon kezéről - a halott szív látványa teljesen magába szippantott. Végül halk nyöszörgéssé halkultak a sikolyok, és a sokktól tágra nyílt szemmel néztem fel Damonra. Lemeredve várta, hogy megszólaljak - de képtelen voltam rá. Nem találtam szavakat, nem tudtam, mit érzek, egyedül csak a borzalom töltött el. Egész testemben remegtem a sokktól. Damon tekintetéből csak egy dolgot tudtam kivenni - a mérhetetlen félelmet. Egy pillanatra kijózanított - mitől fél vajon?

- Nem kellett volna végignézned - szólalt meg. Nehezen fókuszálva kerestem meg újra a tekintetét, de szétfolyt előttem a kép. Nagy levegőt vettem, hogy magamhoz térjek, de abban a pillanatban...

Megéreztem a vér aromáját.

A fémes szag végigjárta minden porcikámat. Kitörlődött minden - a sokk, Damon tekintete, Mason halála... minden. Egyedül a vonzó illat érdekelt. A fájdalom egyik pillanatról a másikra eltűnt. Nem tudtam megállni, hogy odapillantsak Masonra - de a szétroncsolt test helyett csak a vérvörös csillogást láttam, ami átszínezte a fehér anyagot. Mélyet szippantottam a levegőt betöltő fenséges illatból, és gondolkodás nélkül előrelendültem, hogy megízlelhessem.

Egy erős kar rántott vissza attól, hogy, mint egy áldozatára ugró gepárd, rávessem magam Mason holttestére. Damon szorosan fogott, és maga felé fordított. Zavarodottan néztem fel rá - hideg kékség eloszlatta a vörös ködöt, de nem teljesen - még mindig ott lebegett az agyamban.

- Mit művelsz? - kérdezte komoran.

- Amit meg kell tennem - feleltem gépiesen, nagyokat lélegezve, hogy érezhessem a csábító illatot.

- Nem kell így csinálnod... majd én intézkedem. - A szorítása enyhült a karomon, ahogy meggyőződött arról, hogy nem próbálok meg kiszabadulni.

- De akarom! - csattantam fel türelmetlenül, furcsa hangon. Damon összeszűkült szemmel nézett rám, és elengedett. Felemelte a kezét, hogy beletúrjon a hajába - de mozdulat közben elkaptam. A vér még élénken csillogott az ujjain, a vér iránti vágy újra átvette fölöttem az uralmat. Megbűvölve meredtem rá, pont úgy, ahogy Damon rám - csak az ő tekintete inkább zavarodott volt. Nem tépte ki a kezét a szorításomból, inkább várt. Lassan közelítettem a kezéhez az ajkaimmal. Mikor végre hozzáértem, a nyelvem hegyét kidugva ízleltem meg a vért.

Egy csepp elég volt ahhoz, hogy eszemet vesztsem. Mohón nyaltam végig Damon ujjain, eltűntetve róla minden cseppet. Az agyamat teljesen elöntötte a köd - fogalmam sem volt, hogyan másztam el Masonig, de a következő pillanatban már a sebre illesztett szájjal szürcsöltem az életet adó nedűt. A vér jólesően áradt szét bennem, elmulasztva a szomjúság és éhség érzését - és a fájdalomét. Az érzés felért egy orgazmussal - behunyt szemmel élveztem, ahogy átáramlik a számba, rátámaszkodva a még mindig meleg mellkasra. Kéjesen felnyögtem, és hátravetettem a hajam, hogy tovább folytathassam.

Apránként kezdtem érezni a kielégülést. Minden porcikám életre kelt. A fülemben hangosan dobolt a vér, a látásom kiélesedett, az energia tombolt bennem. Lassan álltam fel a padlóról, és megpillantottam magam a tükörben - az ajkaim vörösen csillogtak a lecsorduló vértől. A látvány, ahelyett, hogy elborzasztott volna, épp ellenkező hatással volt rám – minden porcikám bizseregni kezdtem. Damon kifejezéstelen arccal nézett rám, semmit sem tudtam leolvasni róla, de nem zavart. Egy dolgot akartam, ahhoz pedig nem kellettek érzelmek. Szembefordultam vele, és lassan gomboltam ki az eddig ruhaként használatos inget. Damon a tekintetével követte a mozdulataimat, és ahogy az inget lassan lecsúsztattam a vállamról, alig láthatóan megremegett. Kéjesen elmosolyodtam, és finom léptekkel odasétáltam elé. Az arcom csak pár centiméterre volt az övétől. Éreztem, ahogy a forró lehelete súrolja az arcomat. Meztelen bőrömet forrón égette végig a pillantása, ahogy végignézett rajtam. Nem bírtam tovább - durván a hajába túrtam, és közelebb húztam magamhoz. Damon azonban megfeszítette a fejét, így csak az ajkaink értek össze egy pillanat erejéig.

- Tudom, hogy te is akarod... - doromboltam a fülébe, és végighúztam az ajkamat a nyakívén. Ha nem simultam volna szorosan hozzá, nem éreztem volna meg, hogy borzongás fut rajta végig. Kezemmel gombolni kezdtem az ő ingjét is, és sima bőrén végigszántva lecsúsztattam róla. Mellkasa az enyémhez szorult, ahogy még közelebb bújtam hozzá. Végül ő is életre kelt – kezével lágyan simogatta végig a tarkómtól a fenekemig húzódó sávot, megállapodva a gerincoszlopom tövénél. Hideg keze égette felhevült bőrömet, de ez csak fokozta a hatást. Nem tudtam semmire másra gondolni, csak arra, hogy akarom őt. Most, azonnal. Nem jutott eszembe Jeremy, Katherine, Elena vagy Chaz… mindössze csak az vágytól kipirult arca foglalta le minden gondolatomat.

Mohón kaptam újra az ajkai után, de Damon újra elrántotta a fejét. Látszott rajta, hogy élvezi, hogy az őrületbe kergethet. Erősen belemarkoltam a hajába célzásképpen a türelmetlenségemre, de meg sem rezzent a fájdalomtól. Hirtelen kerültem le a vastag padlószőnyegre – Damon fölöttem támaszkodott, és térdével nyomódott hozzá legérzékenyebb pontomhoz. Beletemette az arcát a nyakhajlatomba, és apró csókokkal borított be. Hangosan nyögve hajtottam hátra a fejem, hogy jobban hozzámférhessen. Amikor elért a fülemig, a testem vibrálni kezdett. Pattanásig feszült minden érzékem, annyira vágytam rá.

- Akarom… de nem így. Ez nem te vagy – suttogta bele lágy hangon a fülembe. Még megdöbbeni sem volt időm, bénultan ernyedtem el a kezei között, és a jól ismert feketeség magába rántott.

(Turin Brakes - Dark on Fire)

Egy labirintusban álltam. A falak vérvörösen pulzáltak, pillanatról pillanatra közelebb kerültek hozzám. Kétségbeesetten próbáltam megtalálni a kijáratot, de folyton a puha falnak ütköztem. Amikor ráeszméltem, hogy egy szívben állok, még rémültebben rohantam. Az egyik kanyar után beleütköztem valakibe – Mason állt előttem. Csupasz mellkasán lyuk tátongott. Kegyetlen pillantással nézett végig rajtam, és csak akkor szólalt meg, mikor egészen a falig hátráltam tőle.

- Hogy ízlettem?

A saját sikoltozásomra ébredtem fel, remegve a rémálom hatásától. Teljesen egyedül voltam a koromsötét szobában. Nem gondolkozva rohantam el az ajtóig, és téptem fel azt. Nem emlékeztem semmire, teljesen össze voltam zavarodva. Az utolsó tiszta emlékem az volt, hogy a lépcsőn botorkálok le, és keresem Damont.

Megérzésből tudtam, hogy a szobájában van. Kopogás nélkül téptem fel az ajtót, és még mindig remegve megálltam a szoba közepén. Damon elmerengve bámult ki az ablakon, de ahogy összetalálkozott a tekintetünk, csillapodott a remegésem. A testem megnyugodott, ellentétben a lelkemmel.

- Mi történt? – kérdeztem akadozva.

Damon szótlanul meredt rám. Nem tudtam eldönteni, hogy miért néz rám így – a tekintetében megmagyarázhatatlan, ismeretlen érzelmek ültek.

- Nem emlékszel semmire? – szólalt meg végül fojtott hangon.

- Annyira zavaros… - ráztam meg a fejem, hátha ez többet segít. Ahogy lepillantottam, megláttam a combom. Annyira hozzászoktam már, hogy a sima bőr helyett egy roncsolt szélű seb tátong rajta, hogy szabályosan leesett az állam, amikor újra az ép bőrt láttam meg. Lassan jutott csak el a tudatomig, hogy nem érzem a fájdalmat, és ugyanolyan erős vagyok, mint a harapás előtt. Meggyógyultam.

De akkor…

Ebben a pillanatban tért vissza az összes emlékem, amit az agyam eddig leblokkolt. Hihetetlen gyorsan pergett végig előttem minden pillanat, egészen a megmagyarázhatatlan ájulásomig. Damon minden rezdülésemet figyelte. Pontosan tudta, hogy mi zajlik le bennem. Kábán elbotladoztam az ágyig, és lerogytam mellé. A torkom összeszorult, és kapkodni kezdtem a levegőt. Egy végtelen pillanatig halálos csönd telepedett közénk – aztán elemi erővel robbant ki belőlem a zokogás.

Damon azonnal átkarolt, és az ölébe húzott. Gondolkodás nélkül a vállába temettem az arcom, ahelyett hogy elhúzódtam volna tőle. Egy dolgot éreztem biztosnak az egész világon – hogy szükségem van rá.

Alig vettem észre, hogy csörög Damon telefonja. Csak akkor eszméltem fel, amikor fél kézzel megemelt, hogy ki tudja szedni a farzsebéből a mobilját. Nem hallottam, hogy kivel és miről beszél, csak a saját fájdalmam foglalt le. Érzékeltem, hogy megváltozik a viselkedése – a teste feszülten megmerevedett. Kifejezéstelen arccal fordult felém, és tétovázva kisimított egy odatapadt tincset az arcomból.

- Jeremy elment Katherinehoz. – Jeremy neve hozott vissza teljesen a valóságba. Ledermedve vártam a folytatást, de Damon komor tekintete mindent elárult.