Sziasztok,
Nem tartottam be az ígéretemet, amiért szégyellem magam. Higgyétek el, próbáltam, nem egyszer megírni az utolsó kettő, befejező részt... De egyszerűen nem megy. Leírom a szavakat, de nem érzem mögöttük az érzést, és így csak üres szavak lesznek... és nem akarom, hogy így érjen véget életem egyik fontos szelete. Továbbra is szeretem a The Vampire Diaries-t, és Ian Somerhaldert is, de már kezd kopni az a rajongás és erő, ami egészen másfél éven keresztül hajtott, hogy írjam a részeket, szépítgessem a blogot... Imádtam csinálni, és hatalmas örömet okozott, amikor láttam, hogy nektek is tetszik. Eleanorral együtt sírtatok, dühöngtetek, nevettetek, és ez nagyon sokat jelentett számomra, a mai napig az egyik legjobb dolgok közé sorolom, ami történhetett velem. Ezért még egyszer, de nem utoljára, köszönöm nektek!
Az utolsó bejegyzés ide 2011. október 26-án került ki, azaz majdnem egy éve. Azóta az ihlet minden fajtája elkerült, egy, rövid novellát leszámítva nem is írtam semmit. Borzasztóan hiányzott, de nem tudtam erőltetni. Most azonban... Három hete megnéztem életem első Supernatural (Odaát) részét. Két hétbe tellett, amíg végignéztem mind a hét! évadát. Elkapott a gépszíj, és magába rántott. Az agyam újra felpörgött, karakterek ugráltak a fejemben, nevek, helyek, és rengeteg ötlet. Szóval új történetet kezdek el.
Ezt a blogot természetesen érintetlenül hagyom. Sokszor jöttem fel ide az elmúlt egy év során, olvasgatva egy-egy részt, a kommentjeiteket. Nosztalgiáztam.
Remélem, még találkozunk, ha nem is itt, de az új oldalamon mindenképp. Itt találhatjátok meg:
Stairway to Heaven or Highway to Hell?
Ezernyi köszönet mindenért:
Kata
